A Holdárnyék Írországban úti napló – negyedik nap: öööö, izé

IRA. Amikor ezt halljuk, itt Magyarországon nem sokat gondolunk róla. A XX. században műveltebbektől talán jön majd egy-egy olyan, hogy “Ők azok a katolikusok, akik Észak-Írországban robbantanak fel protestánsokat, ugye?”, de a többség annyival elintézi, hogy “terroristák”. Megmondom őszintén, különösebben én se foglalkoztam velük…

… amíg ott nem találtam magam négy veteránjukkal egy kocsmában, a semmi közepén Írországban, egy településen, ami nem is település.

De ne rohanjunk annyira!

Reggel búcsút vettünk a Hivataltól, és Salthill novemberi klímájától, majd kisétáltunk kényelmesen a buszhoz, de előtte még tettünk egy kitérőt a belvárosba, és megnéztük azt a gigantikus templomot is, amiről még nem is emlékeztem meg.

IMG_0113

Ugye a 8-900 éves Szent Miklóst, amit már bemutattam, az angol uralom alatt benyúlta az anglikán egyház, és a mai napig az ő kezükben is van, csak máshogy hívják őket. És ezen a ponton felsejlik az ír néplélek a magyarokhoz leginkább hasonló tulajdonsága. Mert mit is csinálnak, ha elveszik tőlük a majd’ ezer éves, ősi templomukat?

Mutatnak egy big fuck you-t az anglikánoknak és megépítik a legnagyobb katedrálist az egész szigeten.

Igen, mindezt egy éppen csak függetlenedett, anyagilag csőd állam a gazdasági világválság legkeményebb éveiben. Because fockin’ English bastards.

Azt hadd ne mondjam, milyen fura a mise egy olyan templomban, aminek NÉGY hajója van, és a négy metszéspontjában van az oltár…

Beugrottunk a lottónyereményünkért is egy kis közértbe (“Well, well, well, ets yer loki day, mánn”), ahol beváltottuk fenséges 7 Eurós nyereményünket a National Lotteryn! Ha számoljuk, hogy két euró volt a szelvény, marad öt nyereménynek, na, jól a seggére vertünk és vettünk egy konnektor átalakítót, hogy gyarló magyar elektronikai kütyüinket tudjuk tölteni. Négy euró kilencvenöt centbe került.

Öt centtel lehúztuk az ír nemzeti lottót. Muahahaha.

Végül nyugisan elvergődtünk a mázsányi cuccal a buszmegállóba és megvettük a jegyeket, valamint némi reggelit, ami egy atomcukros fánkban és egy-egy vödör kávéban manifesztálódott. A fánk valami almás cucc volt, a közepén dzsem, és már attól megfájdult a fogam, hogy ránéztem, úgyhogy én végül inkább kentem magamnak egy jó májkrémes szendvicset, mert Hungary, fuckyeah.

A buszmegállóban üldögélve megismerkedtünk egy kedves, nyugdíjas házaspárral, akiket igencsak izgatott, hogy miféle nyelven karattyolunk. Amikor megtudták, hogy ifjú magyar házaspár vagyunk, akik némi hátizsákkal nekimentek Írországnak, szemöldökráncolva összenéztek.

“Minek?” – kérdezték. Hát, mondom, hogy megnézzük az országot. A tengert, városokat, falvakat, kastélyokat, templomokat?

“Minek?” – specifikálta a kérdést a néni. Egyébként nem trollkodásként, tényleg nem értette, és őszintén érdekelte, minek jöttünk az országukba. Aztán új megközelítésként megkérdezte, mi az útvonalunk, hátha úgy érthetőbb lesz.

Mondtuk, hogy ma délután Athlone, holnap délután pedig Tullamore, egy napra rá Kildare lesz a célpont. Erre döbbenten a férjéhez fordult.

“De mit lehet megnézni Tullamore-ban?” Az öreg vállat vont, gőze se volt. Aztán egyszer csak felcsillant a szeme. “Hát ott van a… sörfőzde?” Whiskey, mondom, mire bólogatnak. Ja tényleg! Na, és mit lehet megnézni Kildare-ben? Na, erre előkaptam az úti könyvecskémet, hogy felolvassam a vonatkozó passzust, de mielőtt belekezdhettem volna, a bácsi megint brillírozott. “Ott van az a híres istálló a jó lovakkal!” Igen, meg egy XI. századi normann lovagvár, AMIBEN ALUDTUNK, meg egy XIII. századi johannita erődítmény, valamint négy templom, amiből három ezer évnél is idősebb, egy kétezer évnél idősebb kelta tűzszentély, egy ezerötszáz éves kilátótorony, az ország legjobb étterme (miután eljöttünk, arra rá két héttel nyerte meg a versenyt a The Silken Thomas), egy kétezer éves forrásvíz, amit egy Brigid nevű kelta istennőnek szenteltek…

Szóval bácsi, ja, van ott egy istálló. :D

Nagyon jól elbeszélgettünk velük, lesokkolta őket, hogy realtime-ban fordítok magyarról angolra útikönyvet, meg hogy milyen érdekes országban is laknak.

Aztán a 11:30-kor induló buszra megérkezett a sofőr. 11:31-kor. “Na, akkor menjünk?” – kérdezte, és nem viccből, szerintem ha azt mondjuk, ejj, sofőr, úgy ráérünk, innánk még egy kávét, esküszöm visszamegy aludni még negyed órát. Így viszont kinyitotta a buszt. Bedobtam lentre a cuccot, majd okos jegyeinket használva leültünk. Szomszéd ülésekre a házaspár.

11:45-kor a sofőr elindult hátra ellenőrizni, hogy mindenki be van kötve. Ekkor már 15 perce úton kellett volna lennünk. Félúton van a vezető hátrafelé, amikor egy fickó megáll a busz mellett és felkiabál. “Hé, mikor indulsz?” Sofőr: “11:30-kor.” Csóka ránéz az órájára, látja, hogy az cirka 20 perce elmúlt, mire: “Figyelj, elmegyek, veszek jegyet. Megvártok?” Sofőr: “Persze, megvárunk!”

Hát, így indult el a 11:30-as busz 11:55-kor Galwayből. És senki még csak ideges sem lett! Sőt, kialakult a buszon a spontán piknik, egymás alkoholjának játékos megismerése, miegyéb. Magyarországon rituálisan kinyírták volna ezt a sofőrt, itt meg olyan nyugodtság uralkodott, hogy öröm volt nézni (meg átélni). Ilyenkor szívesen lennék ír…

Elindult a busz. Előzőleg felmértem, hogy cirka 60-70 km Athlone Galwaytől, ami az M6-os úton írd és mondd 45-60 percnyi útnak ígérkezett lassú tempóval. Legalábbis volna. Íme, a térkép: balra Galway, jobbra fenn a célpont, Athlone.

Untitled

Tök egyszerű, ugye?

Na, hadd prezentáljam, merre ment a busz!

bejart

Tök nem egyszerű, ugye? :D

De elmentünk a remek népdalt ihlető Athenry mellett, ami tényleg nem Etenráj, ahogy sokan éneklik, hanem Etenrhí, aztán egy Lóri (Loughrea) nevű településen a kedves ír házaspár is leszállt és vitték magukkal a finom sült csirkefalatkáikat is, majd még döcögtünk egy csomót, összesen két órát, mielőtt kiszálltunk volna az Athlone nevű szellemvárosban.

IMG_0114

Athlone nemet mond. A tüntetés széle, avagy Dublin csessze meg a vizét. :D

Mert hogy az volt! Sehol senki az utcán, ahogy nekilódultunk felfedezni, egy fia embert nem láttunk.

Aztán kiderült, miért. A pláza után hirtelen találtunk egy ezer éves templomot (bizony, bizony, immár anglikán), valamint egy tüntetést valamiféle tervezett víztisztító üzem ellen. Épp a polgármester szónokolt. “…and let us tell those feckin’ bastards, whose heads are so deep in them arse that they believe they can feck with us, and make us drink feckin water we donna want ta feckin drenk, that they couldna been feckin wronger and raise our feckin voice…” Eskü, majdnem mentem útikönyvet dugni a fickó szájába, hogy el ne harapja a nyelvét a nagy hőbörgésben. Brutális hangnemben beszélt, aztán köhintett. “És most énekeljük el a himnuszt és menjünk haza.” És elénekelték és tök békésen elmentek haza. :D Vinnyogtam a röhögéstől rajtuk.

IMG_0116

Régi=anglikán

IMG_0115

Itt is épült egy újabb, szintén meglehetősen nagy katolikus templom az elkobzott helyett, Szent PÉTER és Pál apostoloknak, kapásból szemben a várral, amiről – szégyen, gyalázat – korábban semmit sem tudtam. Ami baj: Athlone volt a helyszíne több nagy csatának is az ördögtől bagzott angolpártiak és a honvédő írek között. A múzeum elképesztően jó, és ismét csak értelmesen interaktív: emelgethetsz ágyúgolyókat, hogy érezd a súlyukat, kifeszíthetsz kiállított hosszúíjat (vagyis valószínűleg NEM fogod kifeszíteni :D ), tekerhetsz fel számszeríjat és lőhetsz tündéri, tíz centis torbacsillal… A legérdekesebb viszont komolyan a nagy csata (két felvonásban 1690 és 1691) részlege. Könyvmolyoknak: ez ugyanaz a jakobita vs. angolhű harc, ami Diana Gabaldon Outlanderében is megjelenik, csak még nem a csuda Charlie herceg, hanem annak a nagypapája, James király Orániai Vilmos általi elűzetése miatt tör ki. Az írek is vesztettek – csak ők már fél évszázaddal a skótok előtt, itt, Athlone-ban. Iszonyú fantáziadús panorámiavideót készítettek ehhez egy körcsarnokban, és valami lehengerlő módon mutatták be a korabeli katonai felszerelést és ruházatot: olyan embernél nagyobb figurákat készítettek absztrakt fém formákból, amik valami fantasybe is elmentek volna, és ezeket öltöztették be és állították be pózokba, meg mindegyikükhöz voltak felvett hangsorok, idézetek… tisztára, mint karakterválasztásnál valami RPG-ben.

IMG_0119

Új=katolikus. És igen, a rossz oldalon mennek az autók. Az egész országban ezzel a csacskasággal mókáznak.

IMG_0118

Az erőd, a templommal szemben.

IMG_0117

Volt egy terem még, ahol a tüzérségi bombázást mutatták be… hát… rémálmaimban még előjön, hogy én is ott kushadok. Félelmetes élmény. Le a kalappal!

IMG_0120

Felfelé vezető belső udvar az erődben.

IMG_0123

A központi torony, gyönyörű “box-machiculation”-okkal.

 

IMG_0121

Minden múzeumba jut néhány ilyen dekoratív kavics.

IMG_0122

IMG_0127

Az erőd trükkje: meglehetősen békés eszközökkel tartották a hidat innen. Legközelebbi biztonságos átkelés a folyón jó 60 km sétával érhető el.

IMG_0124

További békés eszközök hídtartásra.

IMG_0128

Tájhű elem a várból nézve

IMG_0129

Guinness for Strength. Már érthető, miért vesztették el azt a háborút…

IMG_0130

Az emlegetett halálos terem bejárata. Death and destruction. Because f*ck your dreams, you bleedin’ cockbilge striapach. De elég jól jelezték, mire számíthatsz odabent…

A várból visszaindultunk a buszmegálló felé, mert érett az idő ahhoz a buszhoz, ami Westport felé menet megáll Kiltoomban, a Stores nevű megállóban – ehhez állt közel a szállásunk, egy Alverna nevű hely, amit a neve miatt néztem ki. Odafelé másztunkban megálltunk egy giroszdában, hogy vigyünk elvitelre valami ennákot. A giroszosok halálra döbbentek, hogy bejöttünk – már egy órája nyitva voltak, de még a sütőket se melegítették be, de mi pókerarccal kikértük a két giroszburgert, amihez TERMÉSZETESEN járt a krumpli. (Meg a kis tasakos ECET, ami utána két hónapig a táskámban rohadt.) A buszmegállóban nekiestünk, és finom is volt, meg sok is – csak a szálláson tudtuk befejezni.

IMG_0132

Westport felé, első megálló. Kiltoom Stores. Nem település.

A buszunk ismét jó tíz perc késéssel indult, mert a sofőrnek halaszthatatlan beszélgetnivalója volt az egyik helyi dolgozóval (egymás családja volt a téma: a busz körbe-körbe ment lépésben a pályaudvaron, mellette Tim gyalogol, és megy a traccsparti). Végül nekiestünk a kilométereknek, mi meg leskelődtünk, és amikor megláttam jobbra a szállást, mutattam a nejnek, hogy “Nézd mán, ide jövünk majd!”. A sofőr meg meglátta a tükörben, hogy neki mutatom, bevágta a padlóféket és megállt nekünk, mondván, hogy “Ha ide akartok jönni, minek vinnélek tovább?”. Még mindig állítom, hogy az ír buszsofőröknél kevés királyabb van a világon.

IMG_0133

Íme egy jobbkormányos buszsofőri pozíció. Ugyanis a sofőr felterelt a buszra, aztán elment megbeszélni Timmel a családi dolgokat…

Az Alverna hivatalos besorolása “b&b”, azaz bed and breakfast, magyarul “kapsz egy ágyat, reggel kapsz babot, oszt jó lesz”. Ehhez képest olyan volt a szállás, hogy gond nélkül laknám életem utolsó napjáig.

Ismétlem, mindez a semmi kellős közepén!

Beléptünk, kezdődött a szokásos “na helló, Holló-Vaskó Péter vagyok, fogadni mernék, hogy halovány gőzöd sincs, hogy írjuk, hogy ejtjük, és ezért nem fogsz megtalálni a füzetedben”-játék, de csak meglettünk (épp nem volt más vendég, szóval nem volt nagy kihívás), mire a szuper barátságos hölgy mondta is, hogy hol a kocsi, álljunk be a parkolóba, vendégeknek ingyen van.

– De nekünk nincs autónk.

Nevet.

– De nekünk tényleg nincs autónk.

Elkomorodik.

– Na, de… de akkor hogyan jöttek ide?

– Busszal.

Mire őszinte megdöbbenéssel:

– Itt van buszmegálló?

Jah. ENNYIRE vidékre érkeztünk!

És akkor már felcukkolta magát, tovább kérdezett.

– És mit akartok itt csinálni autó nélkül?

– Hát, azért jöttünk ide, hogy lássunk valamit a vidéki Írországból is, ne csak a városokból…

– Jó, de mit akartok itt CSINÁLNI?

– Semmit. Néztük, hogy van egy tó, van egy település…

– Nincs település.

Mire felhívtam a figyelmét arra, hogy létezik egy “Kiltoom Stores” nevű buszmegálló, és az én olvasatomban, ha valahol vannak boltok, amiknél van egy buszmegálló, akkor ott gyakran (pl. az esetek 100%-ában) van település. De ő csak a fejét rázta.

– Nincs település. Ez itt nem település. (Ezt aznap sokszor hallottuk, a helyiek aktívan utálták a gondolatot, hogy ők tulajdonképpen egy településen laknak. Mintha tisztességes ember nem lakhatna településen.)

Végül elmondta, hogy hol a pub (mert ugye ez nem egy település, szóval van pub is), meg hogy hol a tó, ami nagyon szép, majd adott egy névjegyet, hogy hívjuk föl, ha már nagyon fáradtak vagyunk, és eljön értünk kocsival.

Úgyhogy elindultunk sétára.

És a nem-településen a tó felé menet hirtelen találtunk egy akkora sulit, mint a gimi, ahova én jártam Esztergomban. Mellette kellemes, kedves hangulatú utcácskák, mert ez nem település! :D

IMG_0139

Nem hittünk a szemünknek…

IMG_0140

… de a semmi közepén, a nem-település vegetációján school childok kelnek át a jelek szerint

 

IMG_0141

Ekkora sportpályája és sulija van egy nem-településnek

Találtunk egy templomot is, és úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk, meg is nézzük. De még nem jutottunk be, épp a gyönyörű high crossokat csodáltuk meg az előkertjében, amikor bentről kijött egy férfi és atomdöbbenten, tátott szájjal a következőt sikerült megkérdeznie:

– Are you all right?

Ja, turistákhoz szokott vidék!

IMG_0142

Kiderült, hogy ő a plébános (összegezzük: a nem-településen vannak boltok, pub, gimnázium, utcák, templom, plébános), és hamarosan már Mindszenty József hercegprímásról beszélgettünk, akiről nagyon sokat olvasott és nagyon felnéz rá.

IMG_0144

Ha azt hitted, a dzsindzsán átvágó school childok a legdurvábbak, ki kell ábrándítsalak

IMG_0145

A tó valóban nagyon szép volt, onnan visszafele sétálva este negyed tízkor a következő fényképeket sikerült készítenem:

IMG_0152 IMG_0151 IMG_0150

Tízkor még fenn volt a nap. Ez az ország mérhetetlenül perverz!

IMG_0153

Végül a pubban kötöttünk ki, ha már a vidékre vagyunk kíváncsiak, jöhet az autentikus vidéki pub feeling! Az meg is volt, a döbbent arccal leskelődő helyi erők már benn ültek és tévéztek. A kocsmáros, Daly úr papírpénzeket gyűjtött és bekeretezve kitette a falra, úgyhogy megkapta a nálam levő utolsó ötszázast. Megkérdezte, ki van rajta. Mondtam, hogy Rákóczi, aki egy nagy lázadó, mert hogy nekünk magyaroknak a hőseink vagy középkori, szentté avatott királyok, vagy lázadók. Mire felröhögtek az öregek: “Lázadóink, na, azok nekünk is vannak!”. És tényleg.

IMG_0155

Megszereztük a Guinness-Bulmers duónkat, aztán leültünk, és füleltünk egymásra az öregekkel. És akkor megjelent Samuel L. Jackson a képernyőn. Mire az egyik öreg: “Oy! Looky tha’! Et’s tha’ War-nigger again!”

Majdnem végigköptem a sört az asztalon, főleg, hogy a “harcinigger” kifejezés dicséretként hangzott el, utána pár percig méltatták Jackson filmjeit, majd áhítattal nézték az akciófilmet.

IMG_0156 IMG_0157

S eljöve a reklám. Mindenki unatkozni kezd. Mire az egyik öreg elmélázva:

– Hé, srácok, emlékeztek Sallyre? Megvan a negyedik unokája. Emlékeztek rá?

Homlokot ráncolnak.

– Sally, Sally… ja, megvan, az a szép szőke lány, ugye?

– Jaja, Sally. A mai napig látom magam előtt. Gyönyörű szőke lány ül a hátsó ülésen.

– Ja, amikor mentünk Ulsterbe.

– Igen, és ahogy süt a nap, ragyog az arany haján, ahogy ül a hátsó ülésen és önti a benzint a kannából az üvegekbe, aztán tömködi rá a rongyot…

Na, itt már végigköptem a sört az asztalon. Főleg, hogy ezután élénken elkezdték megbeszélni a “our dealings in Ulster” témát. Meg hogy ki volt a parancsnokuk az armyban (ami az IRA), és hogy nem értettek egyet vele, vagy pont hogy igen… aztán visszajött a harcinigger és ennyit az IRA-nosztalgiáról a következő reklámig.

IMG_0158

IMG_0161

Daly hiszekegye. A vallásos humor megvan az országban, és még csak nem is tiszteletlen vagy ízléstelen. Ja, hogy akár így is lehet?…

Éjfél körül azért hazaevett minket a fene, mert kezdtünk nagyon elfáradni. De nem hiszem, hogy valaha el tudnám felejteni azt az estét a nem létező település kocsmájában a négy IRA-veteránnal…

IMG_0163

Pub a nem-település nihiljében

Másnapi végcélunk már Tullamore volt, ami méltán híres csodálatos kastélyairól meg a whiskeyjéről…

Ami stimmel, azt leszámítva, hogy egyik kastély sem Tullamore-ban van, és a whiskey-t sem ott főzik… de erről majd legközelebb!

Az eddigi bejegyzések az ír kalandról:

1. nap: http://holdarnyek.hu/a-holdarnyek-irorszagban-uti-naplo-elso-nap-budapest-dublin/

2. nap: http://holdarnyek.hu/a-holdarnyek-irorszagban-uti-naplo-masodik-nap-dublin-galway/

3. nap: http://holdarnyek.hu/a-holdarnyek-irorszagban-uti-naplo-harmadik-nap-galway/

 

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>