Halloween – Borzongás a ködben? Kis történelmi és mitológiai áttekintés

samhain

A világon rengetegen ünneplik Halloweent, ami – többek közt itthon, Magyarországon is – időnként nagy felháborodást kelt, pedig szinte senki, ünneplők és ellenzők sem tudják, miről is szólt ez az ünnep valójában. Rövid kultúrtörténeti áttekintés következik.

samhain

Maga a Halloween szó az All Hallow’s Evening, azaz Mindenszentek Estéje összevonásából keletkezett. Valójában ez egy vigília, egy előeste: Mindenszentek ugyanis november 1-re esik, de az előeste már számítható annak a napnak szertartások tekintetében. Egyesek szerint a Halloween alapját egy kelta ünnep, a Samhain adta, de ezt a mai napig vitatják, bár egyes hasonlóságok tagadhatatlanul megvannak. A Samhaint (ejtsd kb. szam-hín) néven a gael-kelta vidékeken ünnepelték, a négy kelta évszak-ünnep egyike a tavaszi Imbolc, a nyári Beltane és a nyár végi betakarítási ünnep, a Lughnasadh mellett. A Samhain október 31. éjszakáján van, a derék kelták ezzel az estével hivatalosnak vették a tél beálltát és az ősz végét. A Beltane-nel együtt afféle határ-ünnepnek tartották, azaz olyan időszaknak, amikor a határ annyira elvékonyodik az emberi világ és a másvilág között, hogy a vonal átjárhatóvá válik.

Mit is jelent ez? Hát, egyrészt az embereknek ilyenkor sokkal nagyobb esélyük van átpillogni ebbe a másik világba. Jós szertartásokat tartottak (többek közt a tűz által kirajzolt formából, füstből, almából, egyéb terményekből), de ilyenkor próbáltak meg kommunikálni az olyan családtagokkal is, akik már odaát voltak. Egyéb mágikus rituálékra is ilyenkor került sor, amelyek során igyekeztek megbékíteni ennek a másik világnak a lakóit, hogy azok ne háborgassák az élőket az alapból is meglehetősen kellemetlen tél folyamán.

Ugyanis ezen az éjszakán nem csak az emberek lépik át könnyebben a határvonalat, hanem ők is.

Az Aos Sí, újabb nevén aes sídhe népe odaát él ebben a másik világban, amit vagy föld alatti mitikus helyként, vagy nyugatra fekvő misztikus szigetként (vö. Avalon), esetleg a miénkkel párhuzamosan létező dimenzióként képzeltek el. Ez egy korántsem egységes népség, volt köztük jobbára ártalmatlan, éteri szépségű elf ugyanúgy, mint csalfa, hazug, emberre vadászó tündér vagy csecsemőtolvaj manó(szerűség). A gyakran dombok, ősi halmok alatt leterülő tündérkirályságok lakói Samhain éjszakáján elszabadulhatnak és bejárhatnak az emberek falvaiba, városaiba. Felmerülhet a kérdés, hogy miért baj ez? Hiszen ki ne szeretne barátságos, halhatatlan Amy-félékkel beszélgetni! Nos, egyes aos sí tagok valóban kíváncsiságból látogatnak el az emberek közé, mások viszont esetleg azért, mert éhesek, és éhes tündérnek is enni kell, nem? Nem minden elf olyan kedves és barátságos, mint Moonshadow lakói… sőt.

Kis Samhain hangulat 36:25-től:

 

Ezért az emberek Samhain éjszakáján különböző praktikákkal próbálták az aos sí tagjait lekenyerezni. Ételeket, édességeket helyeztek el a házaik kapujánál a tündérnép számára, hogy inkább azt fogyasszák el, mint az állataikat, vagy őket. Akinek elengedhetetlenül ki kellett lépnie a házából ezen az éjjelen, ajánlatos volt elvegyülnie az aos sí lények között, ezért gyakran ijesztő maszkokat vagy arcfestést és jelmezeket öltöttek, hogy ha az utcán összetalálkoznak Amy vagy Arakhnis Mashirasul egy kevésbé barátságos vérrokonával, az azt higgye, hogy ők is tündérek, így például ne egyék meg őket.

Ezen az éjen a holtak is meglátogatták a kelta hitvilág szerint korábbi otthonukat, családtagjaikat, így a famíliák összegyűltek a tüzeknél vagy otthonaikban és lakomát tartottak, ahova elvárták az elhunytakat is, még helyet és ételt-italt is kitettek nekik.

A közösségek gyakran nagy tüzek körül gyűltek össze, ahol a szájhagyomány útján terjedő, ősi történeteket meséltek, versenyeket, játékokat tartottak, és úgy fogyott a sör meg a különböző párlatok, mint egy tétmeccsen a B-középben (segítek: NAGYON). A Samhain olyan fontos ünnepnek számított Írországban, hogy az ír nagykirály szent hegyén, a Tara Hegyén az egyik ősi épület, a Túszok Halma a Samhain estéjére belőtt neolitikus kalendárium: csak ezen a napon világít be a nap a sír folyosójára, hajnalban. Az írek mítoszai és népmeséi jelentős része is ezen a napon kezdődik – szinte mind kivétel nélkül hatalmas berúgással.

IMG_0531

Tara Hegyén is jártunk nyáron – a dombocska a kereszt mögött a Túszok Halma

IMG_0527

Tara Hegye – az ír nagykirály koronázási trónja. … igen, komolyan.

Persze, a történetek nem csak mulatságokról szólnak.

Book_of_Leinster,_folio_53

Részlet a Lebor Gabála Érennből, a Leinsteri kódexből

Egy XI. századi kézirat, a Megszállások Könyve (Lebor Gabála Érenn) megemlíti, hogy egy Nemed nevű hős népének Samhain éjjelén gyermekeik, terményeik és állataik nem kevesebb, mint két harmadát fel kellett áldozniuk a fomori tündéreknek, ennek az isteni hatalmú, álnok, démoni népségnek. Egy másik krónika, a Négy Mester Évkönyvei pedig egy Crom Cruach nevű kegyetlen, éhes lényről számol be, akinek minden Samhainkor egy elsőszülött fiúgyermeket kellett feláldozni azért cserébe, hogy az ne tapossa el a népet. Crom Cruach hatalmát Szent Patrik törte meg, utána a démoni tündér-istennek már nem áldoztak többé.

A Samhaint az ún. kelta rekonstrukcionizmus követői a mai napig igyekeznek a hagyományok szerint megünnepelni. Nem csak ők tartják a régi formájában: egyes újpogány ágak is ülik, valamint a wiccában is szent ünnepnek minősül, amely napon az élők világa és a túlvilág közötti fátyol elvékonyodása miatt könnyű kapcsolatba kerülni az odaáttal.

Halloween a ma ismert formájában a XIX. század végén – XX. század elején tett szert különös népszerűségre. A jól ismert töklámpások a kelta hagyomány elemei: szellemeket, istenségeket jelképeztek eredetileg, és a gonosz lények elriasztására szolgáltak, és a kelta vidékek után először Angliában kezdtek széles körben ilyeneket készíteni. A vád, miszerint ez egy egyesült államokbeli ünnep, onnan ered, hogy a XIX. század közepén hatalmas számban az USA-ba menekülő ír és skót bevándorlóktól a helyiek idővel átvették az ünneplés formáit: a gyerekek beöltözve járták az utcákat és – mint a magyar hagyományos pásztorjátékok esetében – becsöngettek, verseket mondtak, zenéltek, mint az ősi kelták, cserében pedig a szellemeknek szánt édességekből és finomságokból részesültek.

Szóval, röviden és tömören, kérdések következnek:

Kérdés 1: Kell-e halálra rémülten ördögűzőt hívni, ha a gyerek szeretne beöltözni valaminek ezen a napon?

Válasz: Nem feltétlenül. Az emberek szeretnek jelmezeket magukra ölteni időről időre, és ez is csak egy ilyen alkalom a gyerekek számára.

Kérdés 2: Kell-e megijedni, ha a gyerekek beöltöznek valaminek, Ouija-táblával szórakoznak, pentagrammákat rajzolnak, mielőtt kihalt nyelveken kezdenek üvöltözni a plafonra mászva két kiló szög kihányása között?

Válasz: Igen. De ha ezt az év bármely más napján teszik, ugyanúgy meg kell ijedni.

 

A magam részéről én személy szerint beöltözés és partik helyett jobban preferálom ilyenkor a temetőlátogatást, a saját kedves elhunytjaimra való emlékezést – de erre is áll az iménti kettes válasz mondanivalója: ha az év többi napján ezt nem teszem, akkor igazából teljesen mindegy, mit teszek ezen a napon.

Amíg ezt a kis szösszenetet írtam, a roboraptoron kijött Marcsi kollegina írása is, szintén ajánlom olvasásra a témában: http://roboraptor.24.hu/2015/10/31/mit-unneplunk-magyarorszagon-halloween-cimszo-alatt/

Fancsali jó pár egyéb író mellett engem is megkérdezett, minek öltöznék be Halloweenra, ha bármit lehetne – íme válaszaink: http://fancsali-olvas.blog.hu/2015/10/31/az_irok_is_beoltoznek_halloweenra_fel

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>