Oculus és zene – hallgass zenét A. M. Aranth-tal! 1. rész

Rendszeresen, amikor az olvasóimmal beszélgetek vagy interjút adok, megkérdezik tőlem, hogy írás közben hallgatok-e zenét, és ha igen, milyet.

Vajon ez azért van, mert belekezdtem egy hatkötetes könyvsorozat írásába egy csapat rock/metal zenész fiatalról? :D

ocuzene

Akárhogy is, a válaszom mindig igen: olyannyira szeretek írás közben is zenét hallgatni, hogy nagyon sok hirtelennek tűnő fordulat és döntés mögött a zene áll: amikor hirtelen kifogy a lejátszóm Bach csellószvitjeiből és hirtelen átvált mondjuk a Blood Stain Child Freedomjába, akkor általában kitör egy háború, vagy rövid úton megsérül/meghal egy szereplő…

Általában minden egyes történetszálnak megvan a fejemben a zenéje, amit közben hallgatok, általában fejhallgatóval – a környezetem megőrülne, ha ugyanazt az egy számot kéne hallgatniuk, ismétlő üzemmódban négy napon át… Amikor pedig azzal a történetszállal foglalkozom, akkor ez van. Rogyásig.

Számítva az érdeklődésre, az Oculus írása közben már fel is írogattam, melyik fejezethez milyen zenét hallgattam. A kötet épp szerkesztés alatt áll, a borítót a napokban fejezzük be, szóval a munkák jól haladnak – gondoltam, megmutatom, milyen zenék is szóltak, amíg írtam ezt a szerintem elég, khm, sokkolóra sikeredett regényt. Huszonöt fejezet van benne, egy epilógus, egy prológus, és két intermezzo, úgyhogy nem egy számról van szó – így alaphangon három bejegyzésben mutatom be az Oculust és zenéit.

 

Prológus: Oculus

A regény világa részben ősi, mitologikus alapokat, részben pedig a jövő  elkerülhetetlenül tragikus, félig ember utáni elemeket ötvöz nagyon szorosan. Logikus választás volt a tragédia hideg szeleivel érkező prológushoz Michael McCann elsöprő Icarusa.

I. Fény

A fejezet címe nem fedi a hangulatát – mégis itt több pozitív dal is helyet kapott a sötétebbre sikerült fejezetzárás előtt.

 

II. Avalon

III. Fájdalom

Egyszerre melankolikus, szomorú, de reményteljes: a Two Steps From Hell Lost in Las Vegasa kellett ide.

IV. 04-es protokoll

Mert Hans Zimmer, azért.

V. Vágások

Ezt nem magyarázom túl…

VI. Deus Ex Machina

 

VII. Nervus Opticus

Ez a fejezet nyugalmasabb eseményekből ugrik fejest a káoszba, hogy ismét – a felszínen – nyugodt dolgok történhessenek benne… Ilyen lett a válogatás is rá.

 

VIII. Kígyók a Paradicsomban

Egy fejezet, jó sok hazugsággal…

 

IX. Illetlen párbeszéd

 

Intermezzo: Földárnyék

 

 

Remélem, tetszik ez az első válogatás – itt most abbahagyom, mielőtt nagyon unalmassá válik. A második lista is hamarosan elkészül!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>